A gyorsérlelésű, zsír nélküli sonkáról megvan a véleményem. A sonkán legyen egy kis zsíros réteg: ettől lesz igazán zaftos, ízes. Jegyezzük meg, hány kilós sonkadarabot főzünk – ennek lesz jelentősége… Főzés előtti estén öntsünk rá hideg vizet, amennyi ellepi, és hagyjuk ázni másnapig, hogy a tartósításhoz használt só fölöslege kiázzon belőle (így a sonkafőző-levet is fölhasználhatjuk.)

Másnap lecseréljük a vizet, és föltesszük főni a sonkánkat: hirtelen forraljuk föl a vizet, aztán vegyük vissza a lángot a legkisebb fokozatra. A sonkafőzés titka, hogy a víz csak gyöngyözzön, ne forrjon, és ne takarjuk le a fazekat (ezért kell sok vízzel indítani: a főzővíz bőven lepje el a sonkát). Tudom, sok helyen ízesítik a főzőlevet fokhagymával, babérlevéllel, borssal, vöröshagymával, még zöldségekkel is – de ha igazán jól lett pácolva a sonka, ott már ezek a fűszerek benne voltak a páclében.

A sonkát éppen annyi órát főzzük lassan, gyöngyözve, ahány kilós. Aztán zárjuk el alatta a lángot, és hagyjuk a főzővízben kihűlni. Így biztosan zamatos lesz, nem szárad ki. Ha teljesen kihűlt, tegyük dermedni a hűtőbe (ne csomagoljuk be, ne takarjuk le, csak álljon egy tálon). Ezután már gyönyörűen lehet szeletelni.

A sonka főzőlevét töltött káposztához, bableveshez, sólethez, lencseleveshez használhatjuk – de kis adagokban le is fagyaszthatjuk. Ha a húsvéti reggelihez főtt tojást kínálunk, azt is sonkalében főzzük meg: nagyon finom íze lesz.

A festeni való tojást viszont csak tiszta vízben főzzünk, a sonkalé zsíros, utána nem tapad rá a festék…