A Duke Egyetem munkatársai több mint ezer újzélandi ember adatait elemezték, akik 1972 áprilisa és 1973 márciusa között születtek, és részt vettek egy csaknem 40 évig tartó követéses vizsgálatban.

Daniel Belsky, a tanulmány egyik szerzője a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak (www.livescience.com) elmondta, hogy a genetikai háttér távolról sem jelent végzetet. "Számos nagy genetikai kockázatú gyerek nem hízott el, míg egyes alacsony genetikai kockázattal élő gyerekek kövérek lettek" - idézte fel.

Az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine című szakfolyóiratban közzétett tanulmányban 32 olyan génváltozat jelenlétét vizsgálták, amelyekről az elmúlt években kiderült, hogy növelik az elhízás kockázatát.

Megállapították, hogy azok a gyerekek, akik a nagyobb kockázatú génváltozatokat hordozták, 1,6-2,4-szer nagyobb eséllyel lettek kövér felnőttek azokhoz képest, akik az elhízás szempontjából alacsony kockázatú génváltozatokat örökölték szüleiktől. Náluk a "bébiháj" elvesztése után korábban jelent meg a túlsúly is, mint kisebb genetikai kockázatú, mégis többletsúlyt felszedő kortársaiknál.

Belsky hangsúlyozta, hogy az elhízásra való genetikai hajlammal született gyerekeknél is lehet csökkenteni a súlygyarapodás kockázatát egészséges étrenddel és aktív életmóddal.