Valamikor többféle módszerrel készítették elő a húst a főzéshez. Télen kifagyasztották, nyáron jégveremben tartották. Ma is megvalósítható eljárás, hogy a húst tejbe áztatjuk, és minden nap frissel öntjük fel: sokáig eláll. Finom porhanyós lett a pecsenye, ha tiszta konyharuhába csavarva homokba dugták.

Régen is kiveregették a húst fakalapáccsal, ezt mi se hagyjuk el, a finoman kiklopfolt húst sokkal kevesebb ideig kell sütni vagy főzni, és finom puha lesz. Ne sajnáljuk az időt a pácolásra. Tulajdonképpen nem is időveszteség, csak előrelátás kell hozzá. A páclevet előkészíteni, a húst belerakni, lefedni és a hűtőbe tenni nem idő kérdése, hanem előrelátásé. Másnap (harmadnap, egy hét múlva) elkészítjük a pecsenyét, az eredmény önmagáért beszél majd. (A páclébe tehetünk sót, gyömbért, ecetet, babérlevelet, borsot, olajat...) A sovány, száraz húsokat tűzdeljük meg szalonnával, a többit hagymával, gombával, fokhagymával, hogy jól átjárja az illata, íze. A szalonna fagyos legyen, hogy tudjunk vele dolgozni. Az egészben sütött pecsenyéket hagyjuk egy kicsit állni, hogy szépen tudjuk szeletelni. Húsvillával mélyen szúrjunk bele, hogy erősen tarthassuk, jó éles, és vékony pengéjű kést használjunk. Ha csak nincs szükségünk a sült zsírra, a pecsenyéket olajjal és ne zsírral készítsük, fogyasszuk mértékkel, és sok salátával.