Ilyen például a tükörtojásos pirított paradicsom, amit az unokám talált ki, mert imádja a tükörtojást, és nem szereti a nyers paradicsomot. Egyszer elárulta, hogy „a nyers paradicsom hideg”, vagyis úgy tudja, hogy a paradicsomot mindig a hűtőből vesszük ki, ami ront az élvezeti értékén, ha pedig megsütjük, akkor csak a héja marad, tehát a paradicsom nem jó… Nem akartam győzködni, hogy akkor próbáld meg a tükörtojás mellé a tőről leszedett, napmeleg paradicsomot – ha nem jó nyersen, hát adjuk pirítva.

Bevagdaltam egy szelet szalonnát, és „kakastaréjt” sütöttem belőle. A zsírjában megfonnyasztottam egy kis fej darabolt vöröshagymát, majd belevagdaltam a paradicsomot. Előtte persze egy fél percre lobogva fövő vízbe mártottam, majd a hideg vizes csap alá tartva lehúztam a héját. Kevés, só, pici bors, csipetnyi majoránna került bele, és kevergetve átpirítottam, vigyázva, hogy a paradicsomot ne „főzzem szét”. Közben begyújtottam a sütőt. A hagymás-fűszeres pirított paradicsomba apróra vágott petrezselyemzöldet kevertem, majd a serpenyőből egy kis jénai tálba tettem át az egészet. Nem is tál ez, hanem csak a teteje egy tálkának, éppen ennek az ételnek a tálalásához találták ki…

Egy kanállal szépen elegyengettem, még egy kisebb mélyedést is produkáltam a tetején, és vigyázva ráütöttem egy nagy tojást (egyik tyúkom majdnem kétszer akkora tojást tojik, mint a többiek, na, ezt a tojást használtam a recepthez). A kis tálat betettem a sütőbe. Amikor a tojás fehérje megkocsonyásodott, ráültettem a kakastaréjt, és csak annyi időre toltam vissza a sütőbe, hogy az is átforrósodjon.

Tojasosparadicsom rántottának

Előkészítettem az asztalt: egy pohár szobahőmérsékletű tej, egy kis kerek gyékény tányéralátét, papírszalvétán fél szelet kenyér, kés és villa várták a csodát. Amikor kivettem a tálat a sütőből, picit megsóztam a tojást, és asztalra tettem a pompázatos reggelit. Alig tudtuk kivárni, hogy egy csöppet hűljön a kis tál.