Számoljunk csak: víz, sertéscsont, marhahús, szárnyas aprólék, só, szemes bors, fokhagyma, zellergumó, zellerlevél, vöröshagyma, krumpli, karalábé, karfiol, kelkáposzta, sárgarépa, petrezselyemgyökér, petrezselyemzöld, paradicsom, paprika, gomba, szerecsendió. 
Persze nem kell ezt ilyen szigorúan venni. Az alapvető ízesítők legyenek: hús, vagy húsos csont, bors, fokhagyma, vöröshagyma, vegyes zöldség, só. Igen finom lesz így is a levesünk, a többi, amit hozzá tudunk tenni, már csak hab a tortán. Illetve: plusz íz a levesben.

Tegyünk fel egy nagyobb fazékban hideg vizet. Nagyon fontos, hogy hideg vízbe tegyük bele a húsokat, mégpedig ha tényleg különféle, akkor puhulási sorrendben. Zúzát, szívet, csirkelábat, csontokat, rezgő marhahúst előbb, később a farhátat, nyakat, még később a csirkemájat. A zöldségeket és a fűszernövényeket is különböző időben tegyük bele. Ahogy felforrt a leves, sót, 1-1 kis zellert és karalábét, 2-3 fehér répát, 3-4 cikk fokhagymát és 1 kis fej vöröshagymát, 1 teáskanál szemes borsot, fél darab szerecsendiót, később 4-5 sárgarépát, aztán a csokorba kötött leveleket, egy cikk kelkáposztát, kis darab karfiolt, 2-3 szem gombát, 1-1 paradicsomot és paprikát, 1 nagy krumplit. És egész idő alatt lassan, gyöngyözve főjön.

A hozzávalók időnkénti belerakásával kitűnően tudjuk gondozni ezt a lassú gyöngyözést. Mikor az utolsó alkatrészt is beletettük, kóstoljuk meg, hogy elég sós-e, ezután pedig az összes hozzávaló teljes puhulásáig vigyázzunk rá. Kapcsoljuk ki alatta a tüzet, hagyjuk megnyugodni, leülepedni. Egy kisebb fazékra tegyünk levesszűrőt, és komótosan merőkanalazzuk át rajta a húslevest. Amikor már a belevalóktól nem férünk hozzá a léhez, egy újabb fazékra tegyük a szűrőt, és óvatosan öntsük le a zöldségről-húsról a maradék levet. Ezt is hagyjuk leülepedni.

A levesbe való tésztát szinte mindenki lobogó sós vízben főzi ki, de nagyanyám esküdött rá, hogy ízesebb, ha ebben az utoljára leöntött levesben főzi puhára. A sok-sok finomságot, ami a nagy fazékban maradt, (elárulok egy titkot, nálunk a nagycsalád "szemétdomb"-nak nevezi ezt a kotorható, szétkapirgálható ínyencség-halmot), egy nagy tálra szépen rendezzük el, tegyük az asztal közepére, hogy mindenki tetszése szerint vegyen a tányérjára belőle leszopogatni való csontot, lábat, nyakat, zöldségeket.

Tegyünk tésztát is a tányérba, majd merjük rá a levest. A marhahúst feladhatjuk a leves előtt kenyérrel, tormával, vagy eltehetjük a hűtőbe másnapra, egy kis krumplival és valamilyen szósszal kitűnő ebéd lesz. Ha nem vegyes húsféléből készítjük, akkor beszélünk "Marhahúsleves"-ről, "Csontleves"-ről "Csirkeaprólékleves"-ről -attól függően, hogy mit használtunk fel a leveshez. Ezek mind ismert és kedvelt, önálló húslevesek, de a legfinomabb mégis a klasszikus, többféle húsból-csontból készült leves. Érdemes "hatalmas" fazékban készíteni, és kisebb adagokban lefagyasztani a leszűrt levet. Főzelékekhez, mártásokhoz ne vizet használjunk, hanem ezt a fölengedett húslevest: nagyon finom lesz tőle az étel.