A borjúszíve-paradicsom ódája

2012-07-02 11:24:43 | Módosítva: 2013-07-15 10:21:05

A paradicsomos ételekhez általában olyan paradicsomot használunk, amilyen van. A borjúszíve-paradicsomot most azért dicsérem, mert a palántákat anyámtól kaptam (vékony semmiségek voltak, nem is hittem bennük), mostanra hatalmas, kövér tövekké fejlődtek, és olyan, de olyan paradicsomok lógnak rajta, mint a mesében: karóval kell föltámasztani az ágakat. Ha a két öklömet egymás mellé teszem, nem is biztos, hogy vetekedhetek a beérett paradicsomaim nagyságával.

Persze mit érnék a méretekkel, ha nem lenne a beltartalom kiváló: vastag, leves hús, kevés mag – ez ám az igazi paradicsom! Adja magát az olyan receptekhez, ahol nem csak a paradicsom íze számít, de a tartalma is ott kell legyen.

Ilyen például a tükörtojásos pirított paradicsom, amit az unokám talált ki, mert imádja a tükörtojást, és nem szereti a nyers paradicsomot. Egyszer elárulta, hogy „a nyers paradicsom hideg”, vagyis úgy tudja, hogy a paradicsomot mindig a hűtőből vesszük ki, ami ront az élvezeti értékén, ha pedig megsütjük, akkor csak a héja marad, tehát a paradicsom nem jó… Nem akartam győzködni, hogy akkor próbáld meg a tükörtojás mellé a tőről leszedett, napmeleg paradicsomot – ha nem jó nyersen, hát adjuk pirítva.

Bevagdaltam egy szelet szalonnát, és „kakastaréjt” sütöttem belőle. A zsírjában megfonnyasztottam egy kis fej darabolt vöröshagymát, majd belevagdaltam a paradicsomot. Előtte persze egy fél percre lobogva fövő vízbe mártottam, majd a hideg vizes csap alá tartva lehúztam a héját. Kevés, só, pici bors, csipetnyi majoránna került bele, és kevergetve átpirítottam, vigyázva, hogy a paradicsomot ne „főzzem szét”. Közben begyújtottam a sütőt. A hagymás-fűszeres pirított paradicsomba apróra vágott petrezselyemzöldet kevertem, majd a serpenyőből egy kis jénai tálba tettem át az egészet. Nem is tál ez, hanem csak a teteje egy tálkának, éppen ennek az ételnek a tálalásához találták ki…

Egy kanállal szépen elegyengettem, még egy kisebb mélyedést is produkáltam a tetején, és vigyázva ráütöttem egy nagy tojást (egyik tyúkom majdnem kétszer akkora tojást tojik, mint a többiek, na, ezt a tojást használtam a recepthez). A kis tálat betettem a sütőbe. Amikor a tojás fehérje megkocsonyásodott, ráültettem a kakastaréjt, és csak annyi időre toltam vissza a sütőbe, hogy az is átforrósodjon.


Tojasosparadicsom rántottának

Előkészítettem az asztalt: egy pohár szobahőmérsékletű tej, egy kis kerek gyékény tányéralátét, papírszalvétán fél szelet kenyér, kés és villa várták a csodát. Amikor kivettem a tálat a sütőből, picit megsóztam a tojást, és asztalra tettem a pompázatos reggelit. Alig tudtuk kivárni, hogy egy csöppet hűljön a kis tál.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.