Amikor a "Kisbulgár"-t megismertük, huszonéves volt, jókedvű, vékony, alacsony fiú. Cikázott a kontinensen: Svájcban intézte a PEN-csoport ügyeit, de már Franciaországban volt, Ausztriából jött tőle üzenet, Budapesten találkoztunk, Bulgáriából telefonált vagy írt levelet. Mindig szaladt, a szája fülig ért, kis ördögfióka - mindenki szerette. Nagyon jól főzött. Tőle tanultam a bolgár lencsefőzelék receptjét... Ljubomir Trifonchowski szíve karácsony első napján, ötvennégy évesen megállt... az ő emlékére most így készítem el a tradicionális lencsét:

A lencsét este alaposan átmostam és hideg vizet öntöttem rá. Így ázott-puhult ma reggelig. Egy öklömnyi vöröshagymát apróra vágok, 3 nagy, fehér, húsos kápia paprikát felkockázok, előveszek egy üveg darabolt paradicsomot (nem passzíroztam, csak lehúztam a héját, eldaraboltam, üvegekbe raktam, kidunsztoltam), és egy nagy szelet kolozsvári szalonnát négy darabra vágok. Egy evőkanálnyi libazsíron (Trifo a kacsazsírra esküdött, de nekem most libazsírom van) megpirítom a szalonnadarabok mindkét oldalát, hozzáteszem a vöröshagymát, együtt kevergetem néhány percig. Ekkor beleteszem a paprikát is, és tovább pirítom. Amikor már nem lehet tovább várni, mert a keverés ellenére is leégne, beleborítom a paradicsomot. Őrölt feketeborsot tekerek rá, és megsózom. Felöntöm annyi vízzel, hogy háromujjnyira ellepje a szalonnás lecsót. Felforralom, és hozzáteszem a leszűrt lencsét. Nagyon lassú tűzön hagyom főni - időnként ránézve.

Most nagyon jól eltaláltam a víz mennyiségét: nem kellett utánaönteni. Az ételt nem kavargattam, csak megfogtam a nagy lábos füleit, és körbeforgattam benne a főzeléket. Tízpercenként... Három órán át...

Nemere Ilona