2012-02-08 16:51:27 |
Módosítva: 2012-02-09 11:24:54
Közép-Amerikából érkezett hozzánk ez az értékes növény, mégpedig Kolumbusz épen maradt hajóján. Európában főleg a hölgyek fogadták nagy örömmel az egzotikus dísznövényt, merthogy a babot sokáig csak azért szaporították, csereberélték, hogy színes és különleges virágaiban gyönyörködhessenek. Egyszer csak rájöttek, hogy a terméséből milyen finom ételeket lehet készíteni, de még ekkor is csak a gazdagok kiváltsága volt a babevés.
Hamarosan egyre nagyobb területeken kezdték termeszteni, és így a szegények asztalára is gyakran jutott belőle. Ekkor fordult a kocka, a tehetősek kezdték lenézni a „szegények eledelét”, akik viszont bámulatos leleményességgel variálták a különböző, babból készíthető ételeket. Szinte hús helyett használták.
Ismert szállóige szerint a bab gazdag fehérjében, és szegény kalóriában. Tény, hogy legnagyobb fehérje- és vitaminforrásunk: 10 dkg bab 37 g fehérjét tartalmaz. Nagyon sok kálium, kalcium, magnézium, A-, B-, és C-vitamin van benne. És karotin! Nem csak a zöldbabban található meg mindez, ahogy a babhüvely szárad, fokozatosan megy át minden a babszembe, amit fejtettbabként, majd szárazbabként használunk fel.
A zöldbab párolási ideje 15 perc. Nagyon fontos: a zöldbabot soha ne együk meg nyersen, mert egyes fajtái olyan mérgező anyagot tartalmaznak, amely csak hő hatására bomlik le.
A babot nagyon sokféleképpen elkészíthetjük, de gyakori panasz, hogy felfúvódást okoz. Ennek ellenszereként minél több vöröshagymát és fokhagymát tegyünk hozzá, valamint mindig használjuk hozzá a felsorolt fűszerek közül legalább egyfélét: majoránna, koriander, babér, gyömbér, tárkony, bazsalikom.