Fagyasztás

2012-02-20 12:06:50 | Módosítva: 2012-02-20 12:07:04

Néhány élelmiszer kivételével szinte mindent le lehet fagyasztani. Valójában azt a néhányat is lehet, de nem érdemes.

Élvezhetetlen massza lesz például a görögdinnyéből. A nyers burgonya fagyasztva kellemetlenül édeskéssé válik.

Ha nem csak néhány hétre, hanem hónapokra tesszük el a zöldségféléket, akkor nem takaríthatjuk meg az "előfőzést", ami megvédi zöldségeinket attól, hogy amikor elővesszük, kellemetlen ízt és szagot árasszanak. A növények sejtjeiben ugyanis íz-, szín- és szagváltozást okozó enzimek vannak, felületükön pedig mikroorganizmusok. Ha ezeket hatástalanítjuk, nem ér kellemetlen meglepetés a felolvasztáskor.

Az előkészített zöldségeket – nagy szűrőkanálban, vagy drótkosárban – lobogó forró vízbe eresztjük, majd újraforrástól számítva 2-3 perc múlva leszűrjük, kihűtjük és csomagoljuk. Nagymamám, aki megtanított a "blansírozni", vagyis előfőzni, mindig a lelkemre kötötte, hogy gyorsan, és kis adagokkal dolgozzam. Saját tapasztalatomból okulva annyit teszek hozzá: inkább többször kevesebb mennyiségnek fussunk neki, mint egyszerre zsáknyinak. Ha egyszer is úgy érzem, hogy belefulladok az eltevésre szánt nyersanyagba, egész évre elmegy a kedvem tőle.



Mit ne fagyasszunk, mit igen, és azt hogyan?

- Fejes salátát, kínai kelt, hónapos retket, a paradicsomot, szőlőt nem érdemes fagyasztani, mert felengedéskor "löttyedtek" lesznek. A paradicsom ételek ízesítésére vagy lecsóhoz, a szőlő felolvasztás nélkül gyümölcssalátába vagy bóléba használható.
- A héjas tojás szétreped a mélyhűtőben, ellenben felütve – mondjuk süteményes- vagy bonbonosdoboz műanyag belsejének mélyedéseiben – fagyaszthatjuk: külön a fehérjét, ami légmentes csomagoláson kívül nem igényel mást (felolvadva, de még jó hidegen kemény habbá verhető), és külön a sárgáját, pici sóval elkeverve. Ha a tojást egyben hagyjuk, ugyancsak sózzuk, és elhabarjuk.
- A keménytojás fagyasztás után undorítóan gumiszerű lesz.
- A tejszín felengedés után nem verhető habbá, viszont a kész tejszínhab jól fagyasztható.

- A tej, a tejföl, a joghurt és a kefír pelyhesedik, kicsapódik.

- A majonézből kiválik az olaj.

Alacsony víztartalmú ételek

Nagyon alacsony víztartalmú élelmiszereket nem szokás fagyasztani, ezek kitűnően elállnak szobahőmérsékleten is. Ilyenek például a gabonatermékek és a száraztészták. Vagyis: amit az élelmiszerboltban a polcokon találunk, azt otthon sem kell másképpen tárolni.

- A kenyér és a péksütemények víztartalma már 30-40 százalék között mozog, ezért a minőségük romlása éppen a nedvességtartalmuk csökkenése (kiszáradás), vagy emelkedése (penészedés) miatt következik be. Fagyasztani mégsem szoktuk, hiszen bőségesen elég két-három naponta vásárolni, annyi idő alatt minőségtartóak. Mégis megemlítem a fagyasztható dolgok között őket: saját tapasztalatom, hogy hosszabb utazásból éjszaka érkezve csak kiveszem a mélyhűtőben várakozó kifliket, és reggel a forró sütőbe téve jóízű, ropogós, "itthoni" vajas-dzsemest reggelizhetünk. A pékárút selyempapírba csomagolva dugom nejlonba, és a levegőt kiszorítom mellőle.


- Az olajos magvakat – ha nem tudjuk biztosítani, hogy száraz, hűvös helyen tartsuk őket – szintén érdemes lefagyasztani. Akkor viszont muszáj, ha darált mák, vagy dió megmarad az ebéd, illetve sütés után. Nem az a legnagyobb baj, hogy így gyorsan avasodnak, hanem ételmérgezést okozhatnak. Fölengedve ugyanúgy lehet fogyasztani, mint a frisset, de újrafagyasztani már nem szabad. Meg kell enni, vagy ki kell dobni.

- A zöldségfélék közül csak azokkal tömjük meg a mélyhűtőt, amelyeket máshogyan (hűvös-nedves pincében, veremben, kamrában) nem tudunk teleltetni, mert az nincs. Gyorsan felsorolom a "teleltethető" növényeket: sárgarépa, petrezselyemgyökér, pasztinák, zeller, karalábé, cékla, sütőtök, fejeskáposzta, kelkáposzta, hagyma, patiszon, cukkini. A többi zöldséget idényjellegűnek nevezik, talán azért, hogy pontosan tudjuk: ezek csak rövid ideig kaphatók, fagyasszuk le, ha egész évben vágyunk rá. Ezek a paprika, uborka, tök, zöldborsó, zöldbab, fejtett bab, tejes kukorica, karfiol, brokkoli, spenót, sóska, kelbimbó, padlizsán, csak így hamarjában. Bevallom, a tejes kukoricát – mert imádom és ezért meglehetősen ínyence vagyok – nem szeretem fagyasztani. Édeskés, ragadós lesz, inkább kiböjtölöm a frisset.


Másik apró megjegyzésem: nagyon sok készételt fagyasztok. Ha már nekiállok főzni, kétszer annyit készítek, és kiadagolva kerül a másik fele a mélyhűtőbe. Időínséges napokon reggel kiveszek néhány adagot, délre felenged, már csak melegíteni kell. De! Olyasmit nem teszek be a mélyhűtőbe, amiben sárgarépa, vagy/és burgonya van. Mindkettő gumiszerű lesz, annyit nem ér. Annyi másfajta fagyasztanivaló van: főzelékek, nudli, gombóc, káposztás ételek, padlizsánkrém, lecsó, forrázott sóska és spenót...
- Saját tapasztalatom, hogy érdemes gondot fordítani a zöldfélék leveleire. A korai karalábé, brokkoli, és cékla leveleit fagyasszuk le, nagyon finom és vitamindús ételeket lehet belőlük készíteni ( töltve, főzeléknek, párolva, vagy salátába). Egy-egy műanyag dobozba gyömöszöljünk be sok petrezselyem- és a zellerlevelet. Télen egy kanállal, vagy kiskéssel csak kitörünk egy-egy darabot a megfagyott levélkupacból, nagyjából megvágjuk (hiszen törik, darabolódik!), és máris használhatjuk: nem kell megfizetni azt a pár szál satnya, méregdrága, piaci petruskát.

Húsok.

Annak ellenére, hogy a család ritkán eszik húst, akkor is jobbára baromfit és halat, meglehetősen jártas vagyok a húskezelésben. Csak nagyobb tételben vásárolok, mert a karos mérlegek időszakában belémidegződött, hogy húsvásárláskor megfizetjük azt a bizonyos "kezelési költséget", amitől olyan jól ment a henteseknek. Jobb volt, ha mondjuk kéthavonta egyszer fizettem valamivel többet, mint ha hetente. Ma, a digitális mérlegek egységárat, súlyt, árat mutatnak a kedves vásárlónak, de a módszer bevált, maradok ennél. Igaz, hogy néhány órába telik, mire adagolom és főzéskész állapotra hozom a húsárút. A combokat lebőrözöm, zúzát, májat megtisztítom, mellehúst szeletelem, pulykanyakat darabolom, ezek a gyakrabban fogyasztott húsok. A halat szeletelve, vagy heck formájában veszem. Sovány disznóhúst a vendégek kedvéért: gyönyörűen felszeletelem, a leeső részeket ledarálom. Ezután mindent, célja szerint, adagolva, külön zacskóba dugok, és ráírom: levescsont, pulykamell szeletek, karajszeletek, csirkecomb, csirkemell, zúza, szív, máj, darált, és így tovább. A halat megismerem felirat nélkül is. Nagyon jó módszer, ajánlom.


- Gyümölcsöket minden mennyiségben fagyasztok. Kis műanyag dobozokba kerül a szomszéd nénitől kapott feketecseresznye, az olcsón szerzett hólyagos meggy, őszibarack hámozva-darabolva, málna, egres. A cseresznyéből és a meggyből is kiszedem a magot: több fér, és mivel nem akkor kell bíbelődni vele, télen nagyobb öröm elővenni. A sárgabarackot forró vízbe mártom, héját lehúzom, kimagozom, és dobozokba teszem. Felolvadva olyan, mint a dzsem – cukor nélkül. Vagyis nagyon finom.

Félkész- és készételek fagyasztása

Már említettem, hogy ha én egyszer nekiállok főzni...! Van, aki nem tud kevés ételt készíteni. Ha valaki hosszú ideig több személyre főzött, gyakran képtelen a megszokott mennyiségeken változtatni. Nem baj. Ha nagyon erőszakoskodik, csak egy csomó elrontott étel lesz az eredmény, mert nem tud folyamatosan mindenre figyelni: ha a só mennyiségét eltalálja, akkor agyonborsozza, a habarás túl kevésre, vagy túl sokra sikerül.


Főzzön csak megszokás szerint, és a felesleget fagyassza le! Lehet ezt igen tudatosan is csinálni. Valljuk be, hat adag rizseshús elkészítése nem jelent háromszor annyi munkát, mint két adagé. A plusz mennyiség lefagyasztása viszont később két olyan napot ad nekünk, amikor csak melegíteni kell. 

Nemere Ilona

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.