Jóval a krumpli megjelenése előtt – az 1600-as évek elején – került Európába. Hazája Észak-Amerika, az indiánok földje. Hallottam többféle elnevezését: földi alma, édesburgonya, vagy csókarépa.
A krumplira hasonlító, de annál sokkal zamatosabb, enyhén mogyoróízű, gumós növény bármilyen földben megterem – igen igénytelen. Magasra növő szárai miatt kerítések mellé ajánlatos ültetni (kiskertben térelválasztóként is működhet). Egy-két szem csicsóka a következő tavaszra egész fészek gumót terem, és ha fölszedjük is, mindig marad annyi apró a földben, hogy újra kihajtson. Nem kell mondanom, az a legfinomabb csicsóka, amit saját magunk ásunk ki a kertből. De ha vásároljuk, ügyeljünk arra, hogy friss, üde, ropogós legyen. Egyszerre csak kisebb mennyiséget vegyünk, mert hamar megszárad. Ne tartsuk nejlonzacskóban, mert gyorsan befülled: papírdobozban, papírzacskóban tároljuk.
A csicsóka tisztítása ugyanúgy történik, mint a krumplié. Ne igyekezzünk az apró dudorokat is meghámozni, mert örökre elmegy a kedvünk a csicsóka-tisztítástól: kanyarítsuk le, haladjunk szaporán. Ez inkább a nagyobb méretűekre vonatkozik, az apró szemeket mossuk meg, zöldségkefével alaposan dörzsöljük át, és máris dolgozhatunk vele. A csicsókát tisztítás után azonnal vízbe kell tenni, mert elveszti üde színét, megszürkül.
Ehetjük nyersen, vagy készítsünk belőle kompótot, levest, vagy főzeléket. Nagyon hamar megpuhul, ezt különösen tartsuk szem előtt, nehogy gusztustalan masszává főzzük. Megtisztítva, előfőzve egészben vagy darabolva fagyasztóba is tehetjük.