Tésztagyúrás, -nyújtás

2012-06-01 15:43:23 | Módosítva: 2012-06-01 15:49:09

Nagyanyám tálban gyúrta meg a tésztát, és csak nyújtani tette ki gyúródeszkára. Én ott is gyúrom, így is, úgy is súrolni kell a deszkát.

Egy egész tojásra 15 dkg lisztet számítunk (simalisztet, vagy keverve rétesliszttel fele-fele arányban). A lisztet átszitáljuk. A szitált liszt közepébe kis mélyedést készítünk, beleütjük a tojást, és megsózzuk. A sótól szebben érvényesül a tojássárga szép színe. Elkezdjük vegyíteni a tojást és a lisztet, hogy egyetlen gombóccá álljon össze. A liszt minőségétől, és a tojás/ok/ nagyságától függ, hogy milyen gyorsan áll össze. A lényeg, hogy nagyon kemény, rugalmas tésztát kapjunk.



A levestésztát nagyon alaposan ki kell dolgozni. Gyúrjuk-formázzuk: egyik tenyerünkkel örökösen gyúrva egyet rajta, másik kezünkkel pedig visszaformázva gombóccá a gyúró kezünk alá. Egy idő után a kis tésztagombóc felülete egészen sima lesz. Most hagyjuk egy picit pihenni. Addig mossuk le a körmeinkről a rászáradt tásztát, töröljük teljesen szárazra a kezünket, vegyük elő a nyújtófát, és lisztezzük be a deszkát. A tésztagombócot középre rakjuk, tenyerünkkel kicsit laposra lapogatjuk, meglisztezzük, és a nyújtófával elkezdjuk simítani. Vagyis a nyújtófát ide-oda hengergetjük rajta akkora erővel, hogy nyújtsa-vékonyítsa a tésztát. Időnként megszórjuk pici liszttel.

A tésztát levesbetétnek nagyon vékonyra, szinte papírvékonyságúra nyújtjuk. (Vastagabbra hagyhatjuk, ha például szélesmetéltnek szánjuk, de most levesbetétekről van szó.)



További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://gasztronom.ezermester.hu/cikk-5783/TesztagyUras___nyUjtas